Rókagomba | Friss | 250 g

Világgomba

Jóllehet a gombaszedéshez nem árt némi szakismeret, a sárga rókagomba azon kevés gombafaj egyike, amelyet nehéz eltéveszteni. A sűrű erdőkön kívül a mohás hegyoldalakat is kedvelő sárga rókagomba elsősorban Közép-Európában terem – az egyes országok éghajlati viszonyaitól függően – júniustól nagyjából november elejéig, de Észak-Amerikában, Mexikóban, sőt még a Himalája lejtőin is előfordul.

Leírása, Tárolás

Tölcsér alakú, már-már kalappá fejlődő felső része szinte fodros szélekkel rendelkezik a nagyobbacska példányoknál, maga a kalap azonban többnyire lapos, néha kis tölcsérre emlékeztet. A gomba kalapja az 1 cm átmérőjűtől maximum 8 cm-ig terjed, de az apróbb, 1-3 cm-es példányok a leggyakoribbak. A tönkje sem ölt gigantikus méreteket, 3-6 cm magasra nő csupán, és meglehetősen karcsú. Elnevezését színéről kapta, amit leginkább a főtt tojás sárgájához szoktak hasonlítani, jóllehet vannak világosabb, okkersárgás, sőt kissé szürkébe hajló árnyalatú példányok is.

Ha frissen szedjük vagy vásároljuk, érdemes mihamarabb felhasználni, de papírba csomagolva a hűtőszekrény zöldséges rekeszében akár 2-3 napot is átvészel. Szakértők szerint a friss gombák közül a rókagomba tűri legjobban a tárolást.

Rókagomba  az Alpesek sárgálló gourmet-sága, – Ausztria, Bajorország, Franciaország

Rókagombát már az ókorban kedvelték, de a középkori táplálkozásban is fontos szerepet töltött be. Az 1500-as évekből maradtak írásos emlékei a fogyasztásának, azonban az ínyenc arisztokraták jó kétszáz évvel később kezdtek igazán hódolni élvezetének, először nem is meglepő módon Franciaországban, nem utolsósorban az ételkészítési eljárások mind kifinomultabbá válásának köszönhetően. Évszázadok alatt az egyik legkedveltebb gombafajjá nemesedett az európai asztalokon. 1836-ban Elias Magnus Fries svéd botanikus, aki először rendszerezte a gombákat – és ennek köszönhetően a modern mikológia (gombatan, a biológia önálló tudományága) atyjaként is számon tartják – már azt írta a rókagombáról, hogy az egyik legfontosabb és legízletesebb ehető gomba. Franciaországban, ahol girolle, Németország déli részén, Ausztriában, ahol Pfifferling névre hallgat, ma is az egyik legnépszerűbb gombafajta.

Európa-szerte az 1970-es évek óta egyre kevesebb terem belőle, aminek oka nagyrészt abban rejlik, hogy rendkívül érzékeny a levegő kémiai összetételének megváltozására, különösen a nagyobb mennyiségű kénessav jelenlétére, sőt az ózon is gátolja spóráinak fejlődését. Ennek ellenére Dél-Németországban, Ausztria számos tartományában valóságos helyi specialitásnak számít minden rókagombával készült fogás.

Rókagomba a tányérban

Rendkívül aromás, a gyümölcsös illatok, a mély, gazdag, enyhén földes ízek egyaránt jellemezhetik. Gazdag ízei a kucsmagombára, sőt egyesek szerint a szarvasgombára is hasonlítanak, és mivel összehasonlíthatatlanul kedvezőbb áron lehet hozzájutni, számos igazi ínyencfogás készíthető vele akár otthon is.

Ha friss rókagombához jutunk, a többi erdei gombához hasonlóan érdemes gondosan eltávolítani róla a szennyeződéseket, aki teheti, speciális gombakefével tisztítsa meg, de érdemes folyó víz alatt is megmosni. A kalapja és szára egyaránt használható. Ha nagyon kisméretű példányokkal van dolgunk, akár egészben, ha méretesebbekkel, félbevágva érdemes használni.

Mivel húsa keményebb a csiperkénél, valamivel hosszabb sütési, főzési időre szükséges, amíg tökéletes lesz. Aromái vajban, növényi olajban egyaránt kitűnően érvényesülnek, de nem szabad elfelejteni, ezt a gombát nyersen ne fogyasszuk! Már néhány perces pirítás is elegendő, ha pl. zöldfűszerekkel, vajjal keverve szendvicsekre halmozzuk vagy bruschettaként kínáljuk.

Felhasználtuk és köszönjük, hogy a „Mindmegette Recept és Blogoldal” leírása volt a legérzékletesebb a rókagombáról, így onnan ajánlunk egy igazi ünnepi fogást és Sztraganov ismereteket rókagombával.